Ez a cikksorozat, mely a Csendőrségi Lapok 1941 augusztus 1.-szeptember 1. közötti számaiban jelent meg, tehát alig egy hónappal a Szovjetunió elleni német támadás után. A cikk önmagában is nagyon érdekes képet ad a szovjet fogság és politikai rendőrség világáról. Képet kapunk arról is, hogy a szovjet kémszolgálat több mint kiválóan dolgozott : az Árpád-vonal épp csak megkezdett munkálatairól is tökéletes információkkal rendelkeztek gyakorlatilag azon melegében.
Az írásnak van azonban egy különlegesen fontos és szívszorító érdekessége : valószínűleg Forró Imre és Cseri József voltak egyedüli magyarként azoknak a lengyel tiszteknek fogolytársai akiket pár hónappal később meggyilkolnak Katynban, Harkovban. Külön fontos, hogy ez az írás még a katyni sírok feltárása előtt bő két esztendővel jelent meg, hitelessége, értéke ezért kiemelten figyelemreméltó.
Természetesen a korabeli helyesírást megtartottuk.
Az írásnak van azonban egy különlegesen fontos és szívszorító érdekessége : valószínűleg Forró Imre és Cseri József voltak egyedüli magyarként azoknak a lengyel tiszteknek fogolytársai akiket pár hónappal később meggyilkolnak Katynban, Harkovban. Külön fontos, hogy ez az írás még a katyni sírok feltárása előtt bő két esztendővel jelent meg, hitelessége, értéke ezért kiemelten figyelemreméltó.
Természetesen a korabeli helyesírást megtartottuk.
Járőr orosz fogságban.
Irta: FORRÓ IMRE őrmester.
1939 szeptember l-én (sic! A szövegből később és a történetből következik, hogy október 1-én) a királymezői őrsön Cseri
József próbacsendőr jarőrtársammal határszéli szolgálatba vezényeltek. Feladatom volt a Tarac völgyében az orvvadászok ellenőrzése és - ami még akkor
nagyon időszerű volt. - a menekült lengyel katona
ságtól a. lakosság által megvásárolt puskák felkutatása és őrizetbevétele, valamint annak a megállapitása, hogy az oroszok ott vannak-e már a. határon.
Vonaton indultam el az ott közlekedő Tarac
völgyi erdei vasúton. amely Királymezőtől Procskáig a személyforgalmat is lebonyolítja. Igy azután
Procskától már hajnali 4-6 útra közötti időben elér
tem a Turbát-torkolathan levő vadászházat.
Vasárnap hajnal és szarvasbőgés ideje lévén, nagyon időszerű volt. az orvvadászokra lest tartani.
Alapos gyanú volt arra is. hogy orvvadászaink a
lengyel hadsereg menekülő részeitől fegyvereket vásároltak, tudtuk: ezek kitűnőek
A vadászházhoz érve, felköltöttem a vadőrt akit a régebbi időből jól ismertem. Együtt indultunk a hegyek közé.
Az indulás előtt tanácsoltam, hogy a 16 éves iának, ki nagyon szeretett volna velünk jönni, adja oda a. másik puskáját és jöjjön az is velünk. Gondol tam. hogy annyival is nagyobb erőben leszük a kitűnő céllövö lengyel puskákkal vadászó orvvadászokkal szemben.
Portyázás közben a vadőr elmondotta, hogy most különösen fontos az orvvadászokat ellenőrizni, mert nagyszabású vadászat lesz október első napjaiban. Hallottam már erről én is -és ami igaz, igaz, nem nagy örömmel hallottam. Mert közel a határ. sok az orvvadász, sok a határon. átszökő titokzatos ember, erősen fedett a terep, a lakosság rokonszenvez az átjövőkkel . . . Könnyen lehetséges - merénylet. A Turbát-torkolati vadászház a határtól kb. 8 km-re van. A vadászterület attól északra van a. Pantir-magaslat, melynek egyik nyúlványa lengyel területre nyúlik út. a másik nyúlványának folytatása pedig azok a. magaslatok, melyeknek lábánál a Turbát-torkolati vadászház van. A Pantir magaslaton, a határtól mintegy 100 m távolságra. egy turistaház van egy kis tisztáson. A határról a sűrű növényzet miatt azt, látni nem lehet. Ebben az épületben a len gyeleknek kb. egy szakasz erejű őrsége tartózkodott és távbeszélővonallal érintkezésban voltak a. Raiffailován állomásozó egységükkel. Ez a turistaház, a fe dett megközelítési viszonyok folytán), kiválóan alkal mas volna egy merénylet előkészítésére . . . A merénylők megtámadhatják itt akár a vadászó. akár a vadászházban mulató, vagy pihenő személyeket. Sehol másutt a. környéken ilyen alkalmas hely nincsen. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden körülmények között meg kell tudni., hogy az oroszok itt vannak-e már a határon és esetleg még azt is, hogy nincs-e valami merénylet készülőben. Szándékomat senkivel nem közöltem. még járőr-társammal se, csupán annyit, hogy kimegyünk a határra és megállapítjuk. hogy az oroszok itt vannak.-e már. Úgy 10 óra tájaban megpihentünk a Pantir déli részén. Onnan a vadőr sietve ment haza, mert határidős jelentése volt. Ezért nem jött tovább velünk, de a fiát otthagyta, mert én kertem, hogy jó lenne tolmácsnak, ha netán összetalálkoznánk a. határon az oroszokkal. A fiú velünk is maradt. Kevés pihenő után 12 órakar elértük a határvonalat. A határvonalon kettő, 3 - 3 főből álló határvadász járőrrel találkoztunk, kik a Turistaház közelében pihentek. Kérdeztem tőlük. hogy itt. van vannak-e már az oroszok, mire azt felelték, hogy még nincsenek. Erre azt mondottam. hogy majd megnézzük. Bementem a. turista házba, ott senkit nem láttam. A ház ajtai lakattal voltak bezárva. Az ablakokon betekintve, láttam, hogy bent a még ott maradt bútorzat (asztalok, padok, székek stb.) rakásra van dobálva, az összes diszitmények eltüntetve, a ház teljesen lakatlan.
Közben előjött annak az orosz embernek a - körülbelül 18 éves - fia, aki a turistaház udvarán egy kis parasztházban lakik. Szintén azt mondotta, hogy nincsenek és nem is voltak ott még az oroszok. E néhány perces beszélgetés, nézelődés közben megjelent a tisztáson egy csomó orosz katona. Mint később megtudtuk, egy golyószórós raj volt, tiszt vezetése alatt. A tisztnek a gallérján egy téglaalakú rangjelzés volt és egy orvos is volt velük, amit az egymásközött való megszólításból állapítottunk meg. A raj fele altisztekből állott. Mi. mint a többi szomszédos határőrző szervek közegeivel, úgy velük is barátságosan: érintkeztünk. Gondoltam, hogy megkísérlem velük is felvenni, és fenntartani a szokásos érintkezést. A raj hozzánk érkezett. Udvariasan kölcsönösen bemutatkoztunk. Ök a. golyószórót tőlünk mintegy 8-10 lépésnyire (csővel felénk) letették, a karika alakú tárat rákapcsolták, tüzelésre kész állapotba helyezték. Amig a. magasabbak velünk kezet fogtak, addig a többiek körülállottak e a ruházatuk szép-jó minőségéről beszéltek. Közben a. parancsnok megfogta a puska szijamat és azt mondotta, hogy adjam oda a puskát. Én ez ellen - minden durvaság mellőzésével határozottan tiltakoztam és utaltam a tolmácsra, hogy majd annak közbejöttével megmagyarázom nekik. hogy mi azért jöttünk ide, hogy velük az érintkezést felvegyük. Ök azonban az érdeklődést és a választ figyelemre sem méltatták és követelték a. puskat, úgy hogy egyszerre mindhármunkét fogták a huzigálták. Közben még azt mondták, hogy ők nem akarnak semmit csak adjuk át a puskát míg ők a házat átnézik és ha nem csináltunk ott semmi rosszat, úgy mi is mehetünk haza, ők is mennek haza. Látva, hogy egészen véletlenül az ő területükön állunk és ismerve az akkori diplomáciai helyzetet, fegyvert használni nem láttam helyesnek, engedtem az erőszakos követelésnek s így puskáink az oroszok kezeibe kerültek.
Ezután leültettek bennünket. a. húz udvarán levő szálfákra. A házat alaposan átvizsgálták, de közben mellénk négy szuronyos katonát állitottak. A ház átkutatása után megnézték, hogy nincs-e nálunk kézí gránát. Azután nagyjában megmotoztak, majd a járőr parancsnoka azt. mondotta, hogy ő nem enged het el bennünket, hanem bemegyünk Raffailovára, ahol' az ő parancsnoka bizonyára hazaenged, belátva teljes jóhiszeműségünket s azt, hogy nem szándéko san léptük át a határvonalat. A fiúnak pedig azt mondották, hogy várjon meg bennünket, majd estére visszajövünk
Elindultunk a hegyről lefelé, Raffailova község irányába. A hegy lábánál vezető müúton két teher gépkocsi és kb. 20-30 orosz katona várt. Az egyik. ingósággal kevéssé megrakott gépkocsira ültettek ben nünket és még annyi katonát. amennyi odafért. A katonák szrosan közrefogtak bennünket és a gép kocsikkal Raffailován keresztül, megállás nélkül Nadvornán hajtottak. Ott mindenünket elvették és a fogdába zártak.
Elképzelheti mindenki a lelkiállapotomat Mikor a nadvornai laktanya udvarán a gépkocsiról leszállottunk, rengeteg orosz katona vett körül bennünket. akik egymás közöitt szintén a ruházatunk jó minősegéről beszéltek. (Az ő ruházatuk messze elmaradt a mienk mögött.) Közben járőrtársam vízet kért. A katonák megkérdezték. hogy csája jó lesz-e. mire járőrtársam azt felelte, hogy jó. Azonnnal hoztak egy csészében csáját, melyből járőrtársam egy keveset ivott és a többit pedig mint. értéktelen meleg vizet, kiöntötte. Ezt a körülálló katonák szin-te megrö könyödve nézték. A fogdában létünk ideje alatt. sokan jöttek meglátogatni, a tisztiállományú egyének csupán azt kérdezték, hogy tisztek vagyunk-e. (Oficir ? Oficir ?) Amikor a vacsorám részünkre behozták. egymásra. néztünk a csodálkoztunk, hogy ilyen ellátása van egy orosz katonának. A kenyér olyan volt. amilyent nálunk még látni sem lehet, egyébként m dig a burgonyaleves, úgylátszik, nemzeti eledelük, mert reggelire állandóan azt készítik és naponként majd-nem mindig ugyanaz az ebéd is.
Nadvornán állandóan kértem a. kihallgatásomat. de hiába. Majd 3-án, a késő délutáni órákban. 5 polgári egyénnel együtt tehet-gépkocsira ültettek, Sztaniszlavára szállítottak, hol az úgynevezett GPU vett át bennünket.. Ott még akkor este röviden kihallgattak arra vonatkozóg, hogy hogyan kerültünk oda. a mik vagyunk. Azután becsuktak bennünket egy irodahelyiségnek kinéző zárkába, a. polgári egyénekkel együtt. Itt egy asztalom s két székem Kivül egyéb nem volt. Itt voltunk két napig. Két nap múlva bevittek egy nagyobb irodahelyiségbe, ott tel jesen mezítelenre vetkőztettek a megvizsgálták még a végbelet is, hogy nincs-e nálunk valami. A ruházatunkról a gombokat és díszítményeket lemetélték. vagy leszaggatták. azután darabonként dobálták vissza: most. már felveheta'ük. Amikor a kalapomat fosztották meg a díszítményektől, az egyik polgári egyén magyarul azt mondogatta: "Hová lett Kun Béla.! Nem kell Kun Béla.? Kell burzsoázia!" A szigorú motozás után bezártak bennünket az öt polgári egyénnel együtt egy hat lépés széles és hosszú zárkába.
Másnap kihallgatásra vittek, hol a tolmácson kívül sok néző, különböző rangú GPU katona és néhány polgári egyén is volt. Ott. egy katonaügyész hallgatott ki, kinek a rangjelzése két téglaalakú vörös lap volt. (A rangjelzést a. köpeny vagy a zubbony gallérján viselik, ezek egytől-háromig menő vörös lapok, rézzel szegélyezve. A lapok tiszteseknél egyenlő oldalú háromszög, altiszteknél négyszög tiszteknél téglalapalakúak.)
Az ügyész a. tolmácssal szemembe mondatta hogy mi mint csendőrök. nagy hóhérok vagyunk idehaza. Az egyik polgári egyén azt mondotta rész ben magyarul, hogy mi vagyunk a. valódi. vérengző kapitalista ebek, fekete ördögök stb. Ennek a kihall gatásnak semmi komolyabb célja. nem volt. Azután visszakerültünk a zárkába.
Itt - milyen különös játéka a sorsnak - egyre-. másra őrskörletbeli lakosokkal jöttünk össze, fiatal kárpátaljai ukránokkal, akik azt hitték. hogy a szovjetben élni jobb. mint magyar honban Állandóan jöttek a kárpátaljai fiatalok, akik eleinte nagy ellenszenvvel viseltettek irányunkban de később mindjobban megszelídültek . . . Már eltelt kb. egy hónap és már azt kérdeztek, hogy vajjon mily-. büntetést kapnának, ha hazajönnének, mert ügyész azt mondotta nekik hogy odahaza agyonlövik őket, de a legenyhébb esetben is kapnak vagy 10-12 évet.
Mi azután megmondtuk nekik, hogy legfeljebb 7-8 napig leszek elzárva, azzal el van intézve a ki szökésük. Több esetet megemlitettem neki, melyből láthatták hogy a magyar hatóságok nem olyanok. mint amilyenre előttük az orosz ügyész lefestette. Beszélgetés közben azt mondotta az egyik bustyaházai fiatalember, aki szicskatona volt és résztvett a huszti ütközetben, hogy összetett kezekkel adna hálát az Istennek, ha nem 7 nappal, hanem 7 hónappal meg úszhatná. ezt a tévedését. Október, november hónapokban valóságos nép vándorlásként jöttek a. kápátaljai fiatalok, de december hónapban már majdnem egészen megszűnt ez a. vándorlás. Járőrtársammal megjegyeztük. hogy úgylátszik. már észrevették odahaza a. szovjetparadicsom valódi ízét és azért állt meg ez a. nagy vándorlás
A későbbi barátkozás során elmondották még nekünk az ott velünk egy zárkába került kárpátaljai fiatalemberek. hogy mindnyájan ami a tudattal jöttek Oroszországba., hogy ott a munkásember-nek nagyon jól megy a dolga. nagyon jók a kereseti le hetőségek, így majd onnan támogathatják az odahaza hagyott hozzátartozókat, vagy pedig pár év eltelte után pénzzel megrakodva, hazatérnek. Párhónapi ottlét után azonban már mondogatták. hogy rettene tesen csalódtak. vágytak vissza haza és megbánták. hogy a magyar hatóságokra, csendőrökre vádaskod bak. Az ügyésztől hazaengedésüket kérték. mim az Szibériával fenyegette meg őket Az egészségi állapotuk rendkivül hamar meg roppant. Volt, olyan, aki már egy hónap eltelte után leesett a lábáról. Egymásután húzkodtak ki ezeket közülünk az egészségügyi katonák és vitték a. leg felső emeletre, ott volt a fogház kórháza. Volt. olyan is, akit agyvérzéssel elvittek. a ruhája. ottmaradt, nem vitték utana, de nem is jött vissza többé azokért senki. Egy fejtífuszban szenvedő németmokrai fiatalembert betettek egy nagy, hideg zárkaba, ahol mindössze egy aszpirint kapott. Onnét kb. egy, hónap mulva majdnem teljesen megkopaszodva de életbenmaradva került ki. Orvosi kezelés helyett a szerencsére volt bizva.
Az elhelyezés azért volt rossz, mert nagyon sok ember volt egy márkában. A zárkában sem ágy, sem takaró nem volt. Abban a zárkában, amelyikben mi voltunk elhelyezve, voltunk még ötvenhároman A sztaniszlavaj fegyház eléggé korszerű, ahol a lengyelek 3-400 embert őriztek, az oroszok azonban 3-4000-et zsúfoltak bele.
Amikor mi odakerültünk, akkor még csak a volt lengyel rendőrök. katonatisztek és csendőrök voltak összefogva. Utánuk - kb. 8-10 nap múlva - behoztak a zárkánkba 10 lengyel katonatisztet, köztük egy őrnagyot. Ök szintén ott feküdtek: velünk együtt a padlón, köpenyükkel takarózva. Megtört, elcsigázott. volt valamennyi. Nagyon féltek. Leplezték még a velünk szemben tanusított nagy barátságunkatt is. Egy alkalommal elmondtam nekik, hogy nálunk lehetetlen az, hogy egy tisztiállományú egyén így fetrengjen a szoba padlóján. Még olyant sem részesitenek ilyen - állathoz sem méltó - bánásmódban. aki egyébként talán érdemes is volna rá. Még az állat alá is tesznek, ha mást nem. legalább egy kis összesepert falevelet. E méltatlankodásom közben az egyik fiatal főhadnagy eltakarta előlem az arcát, hogy ne lássam a leguruló könnyeit. Majd néhány perc mulva azt mondotta (halkan, hogy a többiek ne hallják), hogy itt, már jó. örül, hogy így is van Elmondta, hogy őt az egyik helyőrségben 75 tiszt bajtársával összefogták és Sztaniszlaván a fegyház egyik 5x5 négyzetméter nagyságú zárkájaba zárták. hol három. napig nem kaptak még vizet sem. A zár kában egyre-másra estek össze. ezeket kiszedték közülük. A. három nap eltelte után kezdték meg a. kihallgatásukat. Aki a kihallgatás alkalmával nem adott kedvező választ. azt ököllel arculverték és ha az nem volt elég, akkor hátrakötött kezekkel a. gőz fütőtesthez kötötték, a. bokájára. drótot burkolták. a drót másik végét. a villanyégö helyére bekapcsolták, azután a kapcsolót - forgatták
Ezek után már nagyon is megértettem. hogy miért jelentkeztek egyeseken szinte hangos zokogás ban a keserűség terhei. Igy történt az többi között szentkarácsony estéjén is, mikor minket maguk közé véve, a karacsonyi énekeket. énekelték, miközben egyeseken olyan sirógörcsök vettek erőt, hogy köpe nyegeikkel takartak le őket a feltünés kerülése vé gett. Ezek az emberek a vallásosság terén példás magatartást tanusítottak. Minden reggel és este a zárka fala mellett sorba térdepelve, magasra tartott kezekkel imádkoztak. Élelmezésünk: reggelire a már említett minőségű csája, ebédre és vacsorára káposzta, takarmány répa, burgonya, félighajalt árpa stb. leves. A lengyelek és ukránok nagyon találóan káposztaviz, burgonyavíz stb.-nek nevezték ezeket. valóban az is volt. A,kenyér hasonlitott a rosszul sikerült házi szappanhoz.
Egy alsószinevéri családos ruszin, aki előadása szerint azért, szökött át., mert kommunista. volt és mert megverték a csendőrök, azt mondotta (mikor már a harmadik hónapját töltötte és mindennap várta a Szibériába indulást). hogy: ,,No ez aztán nagy iskola lesz nekem, de ha valahogyan megszabadulhatok és hazamehetek, egy hónapig folyton csak enni fogok és a kommunizmusra soha nem gondolok." A fogházat a GPU kezelte és annyira féltéke-, nyen őrködtek hogy utóbb már még a szakács is GPU-katona volt. Valószínüen észrevették, hogy a lengyel foglyoktól, kiket munkára alkalmaztak, sokmindent lehet megtudni.
A látogatás, valaminek a be- és kivitele. ismeretlen fogalom, séta nem szokás, a fogoly nem dolgozhat. valóságos bútorként van időről-időre a zárkában. Az étkezésnél evőkanalat sem szabad használni. hanem úgy kellett a napi étkeket meginni. bár az nem ütközött nehézségekbe, mert a leves ismétlem - inkább víz volt.
A kihallgatásokra való kísérés alkalmával, a kb. 8 mm-es forgópisztoly csövét állandóan a fogoly hátának szegezve tartották úgy, hogy a csőtorkolat 20-30 cm-re lehetett, az őr ujja pedig állandóan a billentyűn volt... Az udvaron, folyosókon valósággal hemzsegtek a katonák. Szökésre még gondolni sem lehetett, mert a fogolykezelés terén őreink igazi mesterek November első napjaiban bekerült a zarkánkba két nadvurnai ukrán kommunista. Az egyik nagy helyi (falusi) szervező-vezető volt és sokat tevékeny kedett a kommunizmus érdekében, de mivel ukrán politikával (Nagyukrajna önállósága) gyanusitottak. a leghumánusabb körülmények között is le kellett töltenie 2 hónap vizsgálati fogságot. A világháború alatt Komáromban a lovasságnál szolgált. Én is komárommegyei vagyok. így nagyobb rokonszenvvel viselkedett velem szemben. Ez mondotta a következőket:
Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy mi vagyunk az a két csendőr, akit október 1-én Nadvurnára hoztak az oroszok, most pedig itt a fegyházban találkozunk. Október 5-én a nadvurnai nagy fürésztelepen egy szovjet katonatiszt kb. 500 munkás előtt nagyszabású programbeszédet mondott, melyben azt hangoztatta. hogy a kommunizmusnak egész Európa behódol. Bizonyság erre Magyarországnak (szerintük) a szovjettel szemben való rokonszenve is. Erre bizonyíték az is. hogy még soha egy kapitalista állam részéről sem fordult elő az, ami éppen most a magyar részéről, hogy a magyar csendőr (én és járőr tarsam) kezet fogott a szovjettiszttel. El is hoztak őket. hogy ne legyenek tovább rabjai a burzsoázia nak. Ezen beszédből a kommunista zárkatarsam azt a következtetést vonta le, hogy mi valahol tényleg élvezzük a szovjetparadicsom gyümölcseit.
Magyarországra menekült lengyel seregtestek letett fegyverei.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n.
A vadászházhoz érve, felköltöttem a vadőrt akit a régebbi időből jól ismertem. Együtt indultunk a hegyek közé.
Az indulás előtt tanácsoltam, hogy a 16 éves iának, ki nagyon szeretett volna velünk jönni, adja oda a. másik puskáját és jöjjön az is velünk. Gondol tam. hogy annyival is nagyobb erőben leszük a kitűnő céllövö lengyel puskákkal vadászó orvvadászokkal szemben.
Portyázás közben a vadőr elmondotta, hogy most különösen fontos az orvvadászokat ellenőrizni, mert nagyszabású vadászat lesz október első napjaiban. Hallottam már erről én is -és ami igaz, igaz, nem nagy örömmel hallottam. Mert közel a határ. sok az orvvadász, sok a határon. átszökő titokzatos ember, erősen fedett a terep, a lakosság rokonszenvez az átjövőkkel . . . Könnyen lehetséges - merénylet. A Turbát-torkolati vadászház a határtól kb. 8 km-re van. A vadászterület attól északra van a. Pantir-magaslat, melynek egyik nyúlványa lengyel területre nyúlik út. a másik nyúlványának folytatása pedig azok a. magaslatok, melyeknek lábánál a Turbát-torkolati vadászház van. A Pantir magaslaton, a határtól mintegy 100 m távolságra. egy turistaház van egy kis tisztáson. A határról a sűrű növényzet miatt azt, látni nem lehet. Ebben az épületben a len gyeleknek kb. egy szakasz erejű őrsége tartózkodott és távbeszélővonallal érintkezésban voltak a. Raiffailován állomásozó egységükkel. Ez a turistaház, a fe dett megközelítési viszonyok folytán), kiválóan alkal mas volna egy merénylet előkészítésére . . . A merénylők megtámadhatják itt akár a vadászó. akár a vadászházban mulató, vagy pihenő személyeket. Sehol másutt a. környéken ilyen alkalmas hely nincsen. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden körülmények között meg kell tudni., hogy az oroszok itt vannak-e már a határon és esetleg még azt is, hogy nincs-e valami merénylet készülőben. Szándékomat senkivel nem közöltem. még járőr-társammal se, csupán annyit, hogy kimegyünk a határra és megállapítjuk. hogy az oroszok itt vannak.-e már. Úgy 10 óra tájaban megpihentünk a Pantir déli részén. Onnan a vadőr sietve ment haza, mert határidős jelentése volt. Ezért nem jött tovább velünk, de a fiát otthagyta, mert én kertem, hogy jó lenne tolmácsnak, ha netán összetalálkoznánk a. határon az oroszokkal. A fiú velünk is maradt. Kevés pihenő után 12 órakar elértük a határvonalat. A határvonalon kettő, 3 - 3 főből álló határvadász járőrrel találkoztunk, kik a Turistaház közelében pihentek. Kérdeztem tőlük. hogy itt. van vannak-e már az oroszok, mire azt felelték, hogy még nincsenek. Erre azt mondottam. hogy majd megnézzük. Bementem a. turista házba, ott senkit nem láttam. A ház ajtai lakattal voltak bezárva. Az ablakokon betekintve, láttam, hogy bent a még ott maradt bútorzat (asztalok, padok, székek stb.) rakásra van dobálva, az összes diszitmények eltüntetve, a ház teljesen lakatlan.
Lengyel páncélosok Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Közben előjött annak az orosz embernek a - körülbelül 18 éves - fia, aki a turistaház udvarán egy kis parasztházban lakik. Szintén azt mondotta, hogy nincsenek és nem is voltak ott még az oroszok. E néhány perces beszélgetés, nézelődés közben megjelent a tisztáson egy csomó orosz katona. Mint később megtudtuk, egy golyószórós raj volt, tiszt vezetése alatt. A tisztnek a gallérján egy téglaalakú rangjelzés volt és egy orvos is volt velük, amit az egymásközött való megszólításból állapítottunk meg. A raj fele altisztekből állott. Mi. mint a többi szomszédos határőrző szervek közegeivel, úgy velük is barátságosan: érintkeztünk. Gondoltam, hogy megkísérlem velük is felvenni, és fenntartani a szokásos érintkezést. A raj hozzánk érkezett. Udvariasan kölcsönösen bemutatkoztunk. Ök a. golyószórót tőlünk mintegy 8-10 lépésnyire (csővel felénk) letették, a karika alakú tárat rákapcsolták, tüzelésre kész állapotba helyezték. Amig a. magasabbak velünk kezet fogtak, addig a többiek körülállottak e a ruházatuk szép-jó minőségéről beszéltek. Közben a. parancsnok megfogta a puska szijamat és azt mondotta, hogy adjam oda a puskát. Én ez ellen - minden durvaság mellőzésével határozottan tiltakoztam és utaltam a tolmácsra, hogy majd annak közbejöttével megmagyarázom nekik. hogy mi azért jöttünk ide, hogy velük az érintkezést felvegyük. Ök azonban az érdeklődést és a választ figyelemre sem méltatták és követelték a. puskat, úgy hogy egyszerre mindhármunkét fogták a huzigálták. Közben még azt mondták, hogy ők nem akarnak semmit csak adjuk át a puskát míg ők a házat átnézik és ha nem csináltunk ott semmi rosszat, úgy mi is mehetünk haza, ők is mennek haza. Látva, hogy egészen véletlenül az ő területükön állunk és ismerve az akkori diplomáciai helyzetet, fegyvert használni nem láttam helyesnek, engedtem az erőszakos követelésnek s így puskáink az oroszok kezeibe kerültek.
Ezután leültettek bennünket. a. húz udvarán levő szálfákra. A házat alaposan átvizsgálták, de közben mellénk négy szuronyos katonát állitottak. A ház átkutatása után megnézték, hogy nincs-e nálunk kézí gránát. Azután nagyjában megmotoztak, majd a járőr parancsnoka azt. mondotta, hogy ő nem enged het el bennünket, hanem bemegyünk Raffailovára, ahol' az ő parancsnoka bizonyára hazaenged, belátva teljes jóhiszeműségünket s azt, hogy nem szándéko san léptük át a határvonalat. A fiúnak pedig azt mondották, hogy várjon meg bennünket, majd estére visszajövünk
Szovjet katonák lengyel foglyokat kísérnek. Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Elindultunk a hegyről lefelé, Raffailova község irányába. A hegy lábánál vezető müúton két teher gépkocsi és kb. 20-30 orosz katona várt. Az egyik. ingósággal kevéssé megrakott gépkocsira ültettek ben nünket és még annyi katonát. amennyi odafért. A katonák szrosan közrefogtak bennünket és a gép kocsikkal Raffailován keresztül, megállás nélkül Nadvornán hajtottak. Ott mindenünket elvették és a fogdába zártak.
Elképzelheti mindenki a lelkiállapotomat Mikor a nadvornai laktanya udvarán a gépkocsiról leszállottunk, rengeteg orosz katona vett körül bennünket. akik egymás közöitt szintén a ruházatunk jó minősegéről beszéltek. (Az ő ruházatuk messze elmaradt a mienk mögött.) Közben járőrtársam vízet kért. A katonák megkérdezték. hogy csája jó lesz-e. mire járőrtársam azt felelte, hogy jó. Azonnnal hoztak egy csészében csáját, melyből járőrtársam egy keveset ivott és a többit pedig mint. értéktelen meleg vizet, kiöntötte. Ezt a körülálló katonák szin-te megrö könyödve nézték. A fogdában létünk ideje alatt. sokan jöttek meglátogatni, a tisztiállományú egyének csupán azt kérdezték, hogy tisztek vagyunk-e. (Oficir ? Oficir ?) Amikor a vacsorám részünkre behozták. egymásra. néztünk a csodálkoztunk, hogy ilyen ellátása van egy orosz katonának. A kenyér olyan volt. amilyent nálunk még látni sem lehet, egyébként m dig a burgonyaleves, úgylátszik, nemzeti eledelük, mert reggelire állandóan azt készítik és naponként majd-nem mindig ugyanaz az ebéd is.
Nadvornán állandóan kértem a. kihallgatásomat. de hiába. Majd 3-án, a késő délutáni órákban. 5 polgári egyénnel együtt tehet-gépkocsira ültettek, Sztaniszlavára szállítottak, hol az úgynevezett GPU vett át bennünket.. Ott még akkor este röviden kihallgattak arra vonatkozóg, hogy hogyan kerültünk oda. a mik vagyunk. Azután becsuktak bennünket egy irodahelyiségnek kinéző zárkába, a. polgári egyénekkel együtt. Itt egy asztalom s két székem Kivül egyéb nem volt. Itt voltunk két napig. Két nap múlva bevittek egy nagyobb irodahelyiségbe, ott tel jesen mezítelenre vetkőztettek a megvizsgálták még a végbelet is, hogy nincs-e nálunk valami. A ruházatunkról a gombokat és díszítményeket lemetélték. vagy leszaggatták. azután darabonként dobálták vissza: most. már felveheta'ük. Amikor a kalapomat fosztották meg a díszítményektől, az egyik polgári egyén magyarul azt mondogatta: "Hová lett Kun Béla.! Nem kell Kun Béla.? Kell burzsoázia!" A szigorú motozás után bezártak bennünket az öt polgári egyénnel együtt egy hat lépés széles és hosszú zárkába.
Másnap kihallgatásra vittek, hol a tolmácson kívül sok néző, különböző rangú GPU katona és néhány polgári egyén is volt. Ott. egy katonaügyész hallgatott ki, kinek a rangjelzése két téglaalakú vörös lap volt. (A rangjelzést a. köpeny vagy a zubbony gallérján viselik, ezek egytől-háromig menő vörös lapok, rézzel szegélyezve. A lapok tiszteseknél egyenlő oldalú háromszög, altiszteknél négyszög tiszteknél téglalapalakúak.)
Szovjet tiszt beszélget lwówi lakosokkal.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Az ügyész a. tolmácssal szemembe mondatta hogy mi mint csendőrök. nagy hóhérok vagyunk idehaza. Az egyik polgári egyén azt mondotta rész ben magyarul, hogy mi vagyunk a. valódi. vérengző kapitalista ebek, fekete ördögök stb. Ennek a kihall gatásnak semmi komolyabb célja. nem volt. Azután visszakerültünk a zárkába.
Itt - milyen különös játéka a sorsnak - egyre-. másra őrskörletbeli lakosokkal jöttünk össze, fiatal kárpátaljai ukránokkal, akik azt hitték. hogy a szovjetben élni jobb. mint magyar honban Állandóan jöttek a kárpátaljai fiatalok, akik eleinte nagy ellenszenvvel viseltettek irányunkban de később mindjobban megszelídültek . . . Már eltelt kb. egy hónap és már azt kérdeztek, hogy vajjon mily-. büntetést kapnának, ha hazajönnének, mert ügyész azt mondotta nekik hogy odahaza agyonlövik őket, de a legenyhébb esetben is kapnak vagy 10-12 évet.
Mi azután megmondtuk nekik, hogy legfeljebb 7-8 napig leszek elzárva, azzal el van intézve a ki szökésük. Több esetet megemlitettem neki, melyből láthatták hogy a magyar hatóságok nem olyanok. mint amilyenre előttük az orosz ügyész lefestette. Beszélgetés közben azt mondotta az egyik bustyaházai fiatalember, aki szicskatona volt és résztvett a huszti ütközetben, hogy összetett kezekkel adna hálát az Istennek, ha nem 7 nappal, hanem 7 hónappal meg úszhatná. ezt a tévedését. Október, november hónapokban valóságos nép vándorlásként jöttek a. kápátaljai fiatalok, de december hónapban már majdnem egészen megszűnt ez a. vándorlás. Járőrtársammal megjegyeztük. hogy úgylátszik. már észrevették odahaza a. szovjetparadicsom valódi ízét és azért állt meg ez a. nagy vándorlás
Lwówi munkások indulnak a Szovjetunió belsejébe dolgozni..
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
A későbbi barátkozás során elmondották még nekünk az ott velünk egy zárkába került kárpátaljai fiatalemberek. hogy mindnyájan ami a tudattal jöttek Oroszországba., hogy ott a munkásember-nek nagyon jól megy a dolga. nagyon jók a kereseti le hetőségek, így majd onnan támogathatják az odahaza hagyott hozzátartozókat, vagy pedig pár év eltelte után pénzzel megrakodva, hazatérnek. Párhónapi ottlét után azonban már mondogatták. hogy rettene tesen csalódtak. vágytak vissza haza és megbánták. hogy a magyar hatóságokra, csendőrökre vádaskod bak. Az ügyésztől hazaengedésüket kérték. mim az Szibériával fenyegette meg őket Az egészségi állapotuk rendkivül hamar meg roppant. Volt, olyan, aki már egy hónap eltelte után leesett a lábáról. Egymásután húzkodtak ki ezeket közülünk az egészségügyi katonák és vitték a. leg felső emeletre, ott volt a fogház kórháza. Volt. olyan is, akit agyvérzéssel elvittek. a ruhája. ottmaradt, nem vitték utana, de nem is jött vissza többé azokért senki. Egy fejtífuszban szenvedő németmokrai fiatalembert betettek egy nagy, hideg zárkaba, ahol mindössze egy aszpirint kapott. Onnét kb. egy, hónap mulva majdnem teljesen megkopaszodva de életbenmaradva került ki. Orvosi kezelés helyett a szerencsére volt bizva.
Az elhelyezés azért volt rossz, mert nagyon sok ember volt egy márkában. A zárkában sem ágy, sem takaró nem volt. Abban a zárkában, amelyikben mi voltunk elhelyezve, voltunk még ötvenhároman A sztaniszlavaj fegyház eléggé korszerű, ahol a lengyelek 3-400 embert őriztek, az oroszok azonban 3-4000-et zsúfoltak bele.
Amikor mi odakerültünk, akkor még csak a volt lengyel rendőrök. katonatisztek és csendőrök voltak összefogva. Utánuk - kb. 8-10 nap múlva - behoztak a zárkánkba 10 lengyel katonatisztet, köztük egy őrnagyot. Ök szintén ott feküdtek: velünk együtt a padlón, köpenyükkel takarózva. Megtört, elcsigázott. volt valamennyi. Nagyon féltek. Leplezték még a velünk szemben tanusított nagy barátságunkatt is. Egy alkalommal elmondtam nekik, hogy nálunk lehetetlen az, hogy egy tisztiállományú egyén így fetrengjen a szoba padlóján. Még olyant sem részesitenek ilyen - állathoz sem méltó - bánásmódban. aki egyébként talán érdemes is volna rá. Még az állat alá is tesznek, ha mást nem. legalább egy kis összesepert falevelet. E méltatlankodásom közben az egyik fiatal főhadnagy eltakarta előlem az arcát, hogy ne lássam a leguruló könnyeit. Majd néhány perc mulva azt mondotta (halkan, hogy a többiek ne hallják), hogy itt, már jó. örül, hogy így is van Elmondta, hogy őt az egyik helyőrségben 75 tiszt bajtársával összefogták és Sztaniszlaván a fegyház egyik 5x5 négyzetméter nagyságú zárkájaba zárták. hol három. napig nem kaptak még vizet sem. A zár kában egyre-másra estek össze. ezeket kiszedték közülük. A. három nap eltelte után kezdték meg a. kihallgatásukat. Aki a kihallgatás alkalmával nem adott kedvező választ. azt ököllel arculverték és ha az nem volt elég, akkor hátrakötött kezekkel a. gőz fütőtesthez kötötték, a. bokájára. drótot burkolták. a drót másik végét. a villanyégö helyére bekapcsolták, azután a kapcsolót - forgatták
Menekült lengyel rendőr és tiszt Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Ezek után már nagyon is megértettem. hogy miért jelentkeztek egyeseken szinte hangos zokogás ban a keserűség terhei. Igy történt az többi között szentkarácsony estéjén is, mikor minket maguk közé véve, a karacsonyi énekeket. énekelték, miközben egyeseken olyan sirógörcsök vettek erőt, hogy köpe nyegeikkel takartak le őket a feltünés kerülése vé gett. Ezek az emberek a vallásosság terén példás magatartást tanusítottak. Minden reggel és este a zárka fala mellett sorba térdepelve, magasra tartott kezekkel imádkoztak. Élelmezésünk: reggelire a már említett minőségű csája, ebédre és vacsorára káposzta, takarmány répa, burgonya, félighajalt árpa stb. leves. A lengyelek és ukránok nagyon találóan káposztaviz, burgonyavíz stb.-nek nevezték ezeket. valóban az is volt. A,kenyér hasonlitott a rosszul sikerült házi szappanhoz.
Egy alsószinevéri családos ruszin, aki előadása szerint azért, szökött át., mert kommunista. volt és mert megverték a csendőrök, azt mondotta (mikor már a harmadik hónapját töltötte és mindennap várta a Szibériába indulást). hogy: ,,No ez aztán nagy iskola lesz nekem, de ha valahogyan megszabadulhatok és hazamehetek, egy hónapig folyton csak enni fogok és a kommunizmusra soha nem gondolok." A fogházat a GPU kezelte és annyira féltéke-, nyen őrködtek hogy utóbb már még a szakács is GPU-katona volt. Valószínüen észrevették, hogy a lengyel foglyoktól, kiket munkára alkalmaztak, sokmindent lehet megtudni.
Menekült lengyel katonaság Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
A látogatás, valaminek a be- és kivitele. ismeretlen fogalom, séta nem szokás, a fogoly nem dolgozhat. valóságos bútorként van időről-időre a zárkában. Az étkezésnél evőkanalat sem szabad használni. hanem úgy kellett a napi étkeket meginni. bár az nem ütközött nehézségekbe, mert a leves ismétlem - inkább víz volt.
A kihallgatásokra való kísérés alkalmával, a kb. 8 mm-es forgópisztoly csövét állandóan a fogoly hátának szegezve tartották úgy, hogy a csőtorkolat 20-30 cm-re lehetett, az őr ujja pedig állandóan a billentyűn volt... Az udvaron, folyosókon valósággal hemzsegtek a katonák. Szökésre még gondolni sem lehetett, mert a fogolykezelés terén őreink igazi mesterek November első napjaiban bekerült a zarkánkba két nadvurnai ukrán kommunista. Az egyik nagy helyi (falusi) szervező-vezető volt és sokat tevékeny kedett a kommunizmus érdekében, de mivel ukrán politikával (Nagyukrajna önállósága) gyanusitottak. a leghumánusabb körülmények között is le kellett töltenie 2 hónap vizsgálati fogságot. A világháború alatt Komáromban a lovasságnál szolgált. Én is komárommegyei vagyok. így nagyobb rokonszenvvel viselkedett velem szemben. Ez mondotta a következőket:
Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy mi vagyunk az a két csendőr, akit október 1-én Nadvurnára hoztak az oroszok, most pedig itt a fegyházban találkozunk. Október 5-én a nadvurnai nagy fürésztelepen egy szovjet katonatiszt kb. 500 munkás előtt nagyszabású programbeszédet mondott, melyben azt hangoztatta. hogy a kommunizmusnak egész Európa behódol. Bizonyság erre Magyarországnak (szerintük) a szovjettel szemben való rokonszenve is. Erre bizonyíték az is. hogy még soha egy kapitalista állam részéről sem fordult elő az, ami éppen most a magyar részéről, hogy a magyar csendőr (én és járőr tarsam) kezet fogott a szovjettiszttel. El is hoztak őket. hogy ne legyenek tovább rabjai a burzsoázia nak. Ezen beszédből a kommunista zárkatarsam azt a következtetést vonta le, hogy mi valahol tényleg élvezzük a szovjetparadicsom gyümölcseit.
Október 5-én a nadvurnai fűrésztelepen a velünk szemben való testvériségüket vázolták, ezzel szemben éppen azokban a napokban bántak velünk a legaljasabb módon. Hiába hangoztattam minden kihallgatás alkalmával, hogy az ő kívánságukra, a határ vonal helyszinen való bemutatasa végett jelentem meg náluk, ez csak mind falra borsó volt. Az ügyésznek pedig azon kérdésére, hogy hány embert vertem meg és kit hogyan kinoztam, hiaba akartam felelni. Nem engedte befejezni a mondanivalómat.
Ugy november közepe táján ismét elővezettek az ügyészség épületében kihallgatásra. Ekkor egy ismeretlen, de magyarul nagyon jól tudó tolmács volt alkalmazva. Ez a kihallgatás estétől majdnem reggelig tartott. A kihallgatást egy katonaügyész tartotta. kinek a rangjelzése egy téglaalakú lap volt. Jöttek ugyan az irodahelyiségbe még többen is. de azok csak valameddig kiváncsiskodtak és azután eltávoztak. Ezen a kihallgatáson a nálam volt. de mar az elfogáskor elvett összes tárgyakat átvizsgálták. A tolmács mindent elolvasott és amit nem értettek meg. arról nekem kellett felvilágosítást adni. A nálam volt két parancs és egy megkeresés közül az egyik parancs arról szólt, hogy a kárpátaljai fiatalok Szlovákiába szökdösnek át, azt meg kell akadályozni. A másik parancs pedig arról, hogy hír szerint Romániából kémkedésre és terrorcselekményre vállalkozó elemek jönnek Magyarország területére, azok után nyomozzunk. Ezen két parancs felett napirendre tér tek, de amikor a megkeresést elolvasták, mely négy elveszett birka kereséséről szólt, az ügyészek kigúnyoltak, hogy hát ez mi? A m. kir. csendőrség birkakereséssel foglalkozik? Amikor pedig a közbiztonsági állapotok és kérdések szóbakerültek, teljes tudatlanságot mutatva kérdezték, hogy hát mi az a közbiztonság, hogyan végezzük mi azt, az igazsagszolgáltatással karöltve hogyan dolgozunk mi.
A kihallgatás soran feltett kérdések között több olyan volt, amire nem is tudhattam valaszt adni. Pl. miért van olyan sok katonaság Aknaszlatinán? Miért készítik a Tisza völgyében az erődítéseket?
Az Árpád-vonal, innen
Hol vannak tankcsapdák, aknák, hol vannak az utak, hidak felaknázva, hol mennyi szabadcsapat van Kárpátalján? Azok hol vannak elhelyezve, mi lyen az elhelyezésük és ki a parancsnokuk? Mit csinálnak a Nyíregyháza melletti táborban a kommunistákkal? Mind olyan kérdések voltak, melyekről nem tud hattam. Abban az időben szabadcsapatok Kárpát alján valóban nem voltak. A Tisza völgyében Rahó és Körösmező környékén soha nem jartam,a mi őrs körletünkben pedig semmiféle erődítés nem készült. A Nyíregyháza melletti kommunista táborról pedig akkor hallottam először, amikor ők említették. Természetesen minden nemleges valaszra az ügyész erős hangon azt mondotta, hogy (nyé pravda), nem igaz. Mikor azt kérdezték, hogy soroljam fel a pa rancsnokaim neveit és én azok közül csak az óra parancsnokom és szárnyparancsnokom nevét mond tam meg (amelyek az ügydarabjaimon olvashatóan meg is voltak) és a többire pedig azt mondottam. hogy azokat én már nem ismerem, minden további nélkül napirendre tértek válaszom felett, úgy láttam, elhitték azt.
Rendkivül érdekelte őket a besugókkal és a kommunistákkal való bánásmód. Jegyzeteim között sok név volt. Mindre azt mondták, hogy az az én besugóm. Ha. a név mellett valamilyen általuk érthetetlen szám (házszám) is volt, arra azt mondták, hogy annyi pénzt adtam annak a besugómnak. Most az után mondjam el, hogy melyik mit mondott, mert 50, 100, stb. pengőt nem adtam csak úgy semmiért, azok, akiknek sok pénzt adtam, azok annak megfelelő súlyos adatot is mondtak nekem. Az ügyész erre vonatkozó kérdéseit azon a kihallgatáson - a jegy zeteiből - többször visszakérdezte olyanformán. hogy amikor egészen más tárgyról volt a szó, min den további nélkül rátért erre. Valóság az, hogy nekem pénzelt besugóm soha nem volt. Nekik pedig azt mondottam, hogy nekem felesleges is volna a besugónak fizetni, mert arra nincs szükség, aki bűnös ember, arra mindenki megmondja nyíltan is, hogy mi a bűne. A kommunistákkal való bánásmódra pedig azt válaszoltam, hogy azok ellen szintén nem kell besugót alkalmazni, mert mi mindenkiről tudjuk, hogy ki mi volt.
Ezen kihallgatáson történt az is, hogy amikor a bilincset a járőrtáskámból kivették, nagyon csodálkoztak, hogy nekünk még ilyen is van, hogy lehet ilyent emberre tenni stb. (Megjegyzem, hogy 1940. január utolsó napjaiban egy Szilágyi Elek nevű erdőmérnököt. aki körösmezői lakos és a határon el tévedt, az oroszok elfogtak, par napig Nadvurna-n a fogdában tartották, kémkedéssel gyanusitották és megbilincselték. Megbilincselve a sztaniszlavai fog hazba szállították. Itt már lehetett emberre bilincset tenni, nekünk azonban nagy bűnül rótták fel, pedig megindokoltam azzal, hogy inkább megbilincselni, mint szökés közben lelőni.)
Minket kémkedéssel is gyanusitottak. Ugyan csak ezen a kihallgatáson azt mondta az ügyész, hogy ez az egész egy kicsinált munka, ez már így volt tervezve, hogy elfogatjuk magunkat a katonáikkal, azok majd össze-vissza hordoznak bennünket és úgy lesz alkalmunk kémkedni. Közben megjegyezte: De nem! Ott a cella, az majd megcsinalja önöket." Erős hangon követelte, hogy ki bízott meg bennün ket, mi volt a feladatunk és ha már nem volt szan dékunk az őrhelytől beljebb menni. az örhelyen (Turistaház) mégis mi érdekelt bennünket! Ezekért a jarőrtársamat már előzőleg sokkal keményebben ki hallgatták. Amikor tagadó választ adott, akkor azt mondotta neki az ügyész, hogy ha nem mond igazat, akkor agyonlövik, vagy enyhébb esetben beteszik az egyesbe és 5 napig csak vizet fog kapni. Ezeket az ügyész, az asztalt öklével verve mondotta. Azonban járőrtársam az előadását nem változtatta meg.
Én arra a kérdésükre, hogy miért mentünk út hozzájuk a határon, elmondottam, hogy a jaszinai őrségnél az érintkezést felvevő orosz tiszt kérte, hogy esetleges surlódások elkerülése végett ajánlatos lenne, ha a határt mi a helyszinen bemutatnánk. Valószinű ennek a jaszinai őrség parancsnoka eleget is tett. Erre a többi határszéli őrsök parancsnokai is igyekeztek ezen kérésnek eleget tenni. Éppen ezért az én parancsnokom is azzal küldött ki engem a határra, hogy amennyiben ott vannak már az oroszok. keressek velük kapcsolatot és a legnagyobb udvarias ság szemelőtt tartása mellett tegyek eleget a határ vonal bemutatásával kapcsolatos kérdéseiknek. Én annak valóban a legnagyobb udvariassággal akar tam eleget tenni. de sajnos - erre feleletül - az ő járőrük elfogott. A határon pedig azért mentem át. mert az ő őrhelyük a határtól alig 100 méterre van. oda belátni nem lehet és mert nem számítottam arra, hogy majd jön arrafelé közülök valaki. Egyébként pedig nalunk a környező szomszédallamok ha tárőrszervei a legtöbb esetben nagyon is barátságosan fogadtak bennünket. Megtörtént eseteket hoztam fel nekik arra, hogy több esetben a roman vagy cseh járőr bement a magyar őrsre, ott megvendégelték és azután visszakísérték azokat. Ezért nem vagyunk mi szokva a megtörtént esethez. A sztaniszlavai fegyház zárkai katonatisztekkel, (a tartalékosokat is beleértve). csendőrökkel, rendőrökkel (nyugdijasokat is beleértve). ukrán politikusokkal és a kárpátaljai szökevényekkel vannak tele, kiknek a bűnük csak annyi volt, hogy Nagyukraina önállóságáról álmodoztak.
November hónapban behoztak zárkánkba egy rendőrt. aki már négy éve nyugállományban van és olyan beteg volt. hogy mindennap a halálát vártuk. Majd amikor már valóban haldoklott, elvitték közü lünk, mire a "törzsvendégek" megjegyezték, hogy no ezt már nem viszik Szibériába. (A rendöröket, csendőröket nyiltan Szibériába, a katonatiszteket pedig ismeretlen helyre táborba szállítottak. Ez a művelet 1939 december végéig kb. teljesen befejezést is nyert. A katonatisztek közül néhányan ismeretlen okból visszamaradtak a fegyházban. A rendőrök közül pedig azok maradtak vissza, akiknek az előéletük tárgyalást igényelt. Ilyen két rendőr volt a zárkánkhan még 1940 február havában is. Az egyik - aki keve set magyarul is beszélt - már el volt ítélve golyó általi halálra, de az ítéletvégrehajtús bizonytaian idöre fel volt függesztve. A másiknak pedig kb. február 10-én való kihallgatása alkalmával az ügyész szintén gólyót igért. Akiket Szibériába kivittek. azok állítólag 10 évi kényszermunkára vannak itélve.)
Katyni tömegsírokban talált fényképek. Részlet a Katyni erdőben című filmből.
A velünk volt lengyelek elmondták, hogy elfogatásuk nem a lakásokon, hanem az utcán és úton-útfé len történt olyan módon, hogy akit felismertek, vagy gyanusnak véltek, ahhoz odasimult egy polgáriruhás egyén és megsúgta neki. hogy tartson vele, de ugyanekkor már másik kettő közre is fogta, ezzel figyelmeztették, hogy szökést ne kíséreljen meg! Az ilyen módon való elfogás sok esetben olyan finoman sikerült. hogy talán senki nem vette észre, bár az az utcán történt.
A fegyhúzon kivüli állapotokról újonnan behozott fogolytársaink elmondották, hogy a megszállással valósággal megbénult minden, munkaalkalom nincsen és azért élelmiszerközpontokat kellett létesíteni. Jegyre adták a kenyeret.. Azonban az mennyiségileg és minőségileg csak arra jó. hogy az éhhaláltól. megmentse a nincsteleneket. A katonaságot úgy táplálták. hogy a helyhatóságoknak a katonai pa rancsnokság megadta az utasítást, hogy miből mennyit. szolgáltassanak be. Azok azután igyekeztek is előteremteni a kívánt mennyiséget. mert ellenkező esetben a katonák mentek és kíméletlenül elvittek mindent.
A fogházban a testápolás és tisztálkodás már eleve is lehetetlen volt. mert a felszerelés a foglyok létszámának még tizedrészére sem volt elég. A fogoly maradt abban a ruházatban, ahogy éppen fogságba jutott. Mi szintén abban az alsóruhában maradtunk kb. két hónapig. Egyszer aztán a. márka összes foglyaitól elvették az alsóruhat és elvitték mosatni. Amint visszakaptuk. attól kezdve-olyan sok lett a féreg, hogy a foglyok a padlón taposták szét. Januárban megsokalták ezt az állapotot és fertőtleníteni vittek bennünket. A fertőtlenítőben annyira összeégették a ruháinkat, hogy a jobb szövetek itatós papírként mentek széjjel. (ezért, amidőn átadtak minket a határon. az orosz határőrparancsnok a mi határőreinktől kért egy nadrágot, hogy a bizottság meg ne lássa, amint engem alsónadrágban adnak vissza. Egyébként az átadás előtt már tataroztak bennünket, megborotváltak, melegvízben fürösztöttek és a nadvurnai helyőrség parancsnoka - kinek a ha. táron való átadás végett lettünk átadva - nagy aggodalmát fejezte ki afelett, hogy hogyan nézünk ki és hogy sok minden hiányzik stb. A puskáink át adására vonatkozólag pedig azt mondotta az átadás kor. hogy azokat azért nem tudja jelenleg átadni. mert őt az átadáskor késön értesítették és így nem volt idejük a puskákat előkeresni. egyébként még az is akadály. hogy ő még csak most vette át Nadvurnát és így nem tudja, hogy az elődje mit csinált a puskáinkkal, azonban majd előkeresteti.)
A december közepetájon történt kihallgatásom alkalmával még egyszer és mar csak nagyjában elmondatták velem. hogy hogyan és miért kerültünk a sztaniszlavai fogházba. Egyúttal megkérdezték, hogy akarok-e Oroszországban maradni. Mikor én arra azt feleltem, hogy nem, akkor az ügyész arról kezdett beszélni, hogy amit itt látok, azt nem kell alapul venni. mert ez egy megszállott terület. amit még hadszíntérnek lehet tekinteni. Azonban bent Oroszorszagban nagyon szép az élet, úgy. hogy még Amerika sem áll ott, ahol ők, már ami a dolgozó osztály létét illeti. Náluk csak egy cél van: a dolgozó ember részére minél jobb létet biztosítani.
A járőrtársam ilyen irányú kihallgatása már jóval hamarább megtörtént, melyben az a legérdekesebb, hogy amikor azt mondotta. hogy nem akar ott maradni, eleinte azzal ijesztgették, hogy nem lesz ajánlatos hazamenni, mert otthon agyonlövik. Erre járőrtársam azt felelte, hogy ő azért csak hazamegy. Mondották neki azt is, hogy ha ott marad, napi 25 rubelt fog kapni, válasszon magának valamilyen munkát, amihez ért és onnan is támogathatja szüleit.
Utoljára január közepe táján vezettek elő kihallgatásra. Ekkor már tolmács nem volt, egy fiatal ügyész volt jelen, Az ügyész csupán annyit kérdezett, hogy mikor fogtak el, és hogy akarok-e haza menni. Mikor én azt mondottam, hogy akarok, akkor elémbe tett két negyedives, ciril betűk kel megírt és kitöltött űrlapot és azt mondotta. hogy ha akarok, akkor azokat irjam alá. Az űrlapo kat aláírtam, azután visszakisértek a zárkába. Ugyanilyen űrlapot még aznap járőrtársammal is aláirattak. Csak azután kezdtünk arra gondolni, hogy az űrlapok az ottmaradásról szóltak és azután már csak Szibéria következhetik. Bár már ez sem fájt. lényeg az volt. hogy csak a zárkából kiszabaduljunk, ha bárhova visznek is.
1940 január 17-én (sic! valószínűleg február hiszen szövegben feljebb van utalás februári eseményekre is) egy katona beszólt a zárkába és a kettőnk nevét kérdezte. (Forró, Cseri je?) Mi rögtön jelentkeztünk, mire azt mondotta, hogy vegyük magunkhoz minden ruházatunkat és menjünk vele. Erre a lengyelek és még az ukránok is, akik egyébként ellenszenvvel viseltettek velünk szemben. óriási lelkesedéssel mondottak, hogy megyünk haza. A lelkesedés azért volt olyan nagy, mert mar a gyakorlatból tudtuk. hogy akit negyedives papirral ke restek, az kihallgatásra ment, akit pedig egy nagy névsorral kerestek. az szállítmányba ment, akit pedig egyszerű papir-szelettel, az valószínű haza ment. Nekünk még papírszeletet sem hoztak, azért a lengyel és ukrán fogolytársaink biztosra vették, hogy haza megyünk. Levittek bennünket egy magasföldszinti irodahelyiségbe, ott a még meglevő tárgyainkat hosszú és nagy hajsza után előtaláltak, felismerés végett bemutattak és átadták. A fogház udvarán levő rengeteg kéttonnás tehergépkocsik egyikére felültettek. A tehergépkocsiban ponyva volt, mi a ponyva egyik részére ültünk, a ponyva másik részét ránk hajtották. a ránk hajtott ponyva végére és szélére pedig a katonak ráálltak és ráültek. Igy utaztunk Sztaniszlavától Nadvuméig. A tehergépkocsiról semmit nem láthattunk. Amikor a gépkocsira ültettek, azt mondták, hogy betakarnak bennünket, mert hideg van...
Nadvurnára érve, átadtak bennünket ott, ahol 1939 október 1-én- bezártak.
Másnap megfürösztöttek, kissé megtataroztak, az átadó tiszt az irodájába magához kísértetett, megkérdezte, hogy nincs-e valami bajunk, nem hiányzik-e valami stb. Én egyes, feltűnőbb tárgyaim hiá nyáról említést tettem és a puskákat kértem. Hiába... Csak ígéretet kaptam. "Azután egy tehergépkocsira ülltettek, "gondosan" betakartak és nemsokára a magyar bizottság elnökének átadtak bennünket. Hála Istennek!
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése