Monday, 15 August 2016

A széttépett 12 pont

Néha előfordul, hogy a kutató a lapok között olyat talál, amelytől "Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik ..."

Esti Lapok, 1849. február 28. 






A számítógépek világában már könnyű az örökérvényűnek ítélt tépest helyrehozni ...




Pest város közönsége nevében alólirottak szerencsések
hivatalosan értesitni a, magyar nemzetet, hogy a'mimás
országokban polgár vérbe került,- a'reformot- Buda-
pesten 24 óra alatt békés és törvényes úton kivívta a'
törvényes egyetértés. A' városi tanács ugyan is a' választó

olgársággal értesülvén arról, mikép a" város polgárai és
lakosai vele együtt akarnak értekezni az idok komoly fejle-
ményei felett; a' tanácskozási leremek századokon át zárva
volt ajtajit 1£48-ik évi martius 15-kén délután 3 órakor a*
népnek megnyitá, is miután megértette annak törvényes
kivánatait, azokat mint nagyobb részt már eddigelö is
kebelében apait hazaliui óhajtásokat , egy szivvel egy aka-
rattal elfogadta magáévá tevé, söt azon tizenkét pontot,
melyeket nagy részben a' nemzet 1790-ik év óta törvény-
hozás úlián is annyiszor sürgetett; ezen közgyűlésben
az országgyüléshez intézendő kérelmezéskint alairta.

A' nemzet óhajtásainala említett pontjai következok:
Sajtó szabadság a' eensura eltörlésével.
2. [felelős ministerium Buda-Pesten.
3. Evenkéni. országgyülés Pesten.
4. Törvény'el'o'tli egyenlőség polgári és vallási
tekintetben.

5. Nemzetiíőrsereg.
6. Közös teherviselés.

Thursday, 11 August 2016

"Nem veszünk el!"

Az 1849-es újságokat - már azt a keveset, amit az anno.at imgyenesen rendelkezésükre bocsát - mindig nagy élmény olvasni, nemcsak a kiváló szép magyar mondatok miatt, hanem azért is mert láthatjuk: akkor sokkal több kortárs látta a fától az erdőt, és gondolataik fájó aktualitással igazak lettek, életünket máig befolyásolják.
Lássuk az Esti Lapok 1849. július 7-i, utolsó lapszámát ...



Mont van idő épen : versengésrell Mont midőn minden ón uj veszélyt hoz: hazánkra, miért akarjátok : régit is fóltámasztani, a meghasonlást.
Egyik a polgári kormányt vádolja, másik katonait azon veszélyek bekövetkezteért, mik fejünk felett függenek.
Pedig nekünk nincs okunk egymásnak szemrehányúsokat tenni.
A magyar nemzet minden egyéne, :. legma- gasabbtól, : legkiseebbikig hiven becsületesen teljesítő honfiui kötelességeit.
A kormány .. hadsereg, a nép, az urak és a szegények , hadvezérek és a közkatonúk mind. mind úgy viselték magukut, miként hősök , mi ként hazafiak, miként becsületes emberek.
Nincs okunk rá , hogy azt mondjuk egymás- nnk : te és te voltál az oka, hogy mont veszélyben van Magyarország, te és te lész az oka, ha el- veszünk.
Nem veszünk el!
Átkozott az elme , melly e gondolatot megfogamzá.

Én hogy veszéljeink nagyok,annak Magyarországon senki nem oka, hanem oka az európai népek tétlen gyávasága, kik nyugodtan nézik, hogy a: utóoó határfal melly a szolgaság földét a szabadság fóldétól elválasztja miként  támadtatik meg barbarul, minden népjog ellenére.
Oka az európai dynastiák nyomoru uralko- dóvágya, kik nem félnek annyira muszkaországtól ; mint népeik szabadságérzetétöl.
De ha : külorszúgok népei nem tudnak ve- lünk egyetérteni, legalább mi mngunk értsünk egymás között egyet.
A magyart senki nem győzheti le, csak a magyar maga.
A journalisticának most a népet buzdítani kii- kötelessége, nem egymás közt versengeni.
Van nekünk ellenségünk elég ne keressünk azt magunk között.
Mig künn falvakban mezőkön a megye: fóld népe kaszákat élesit az ellenaég szívének, az alatt itt a fővárosban a litteratura vitézei vádoló czivakodaeokkal hangolják le a közönséget.
A Marczius Görgeiért szidja a kormányt.
A Republica a kormányát szidja Görgeit
Görgei újolag meg van erősítve a főtábor vezényletében , ém tehát nincsen mit perlekedni többé. () minden helyzetben fog tudni használni  a hazának.

 De azért, hogy valaki Görgei miatt a. kormányt megtámadja, nincs senkinek viszont Görgeit támadni meg s azt is eldisputálni tőle: hogy győzelme nem is gyözelem , hanem egy visszaverés
Az illyen mind két részről igazán igazságtalan és méltatlnn viták rossz vért csinálunk a népben.
Csak az a szerencse hogy a vidékre egyikünk lapja sem jár mindössze hatva példányban.
Oda jutottunk : hogy örülnünk kell rajta hogy a nép nem olvassa, mit írunk.