Láttuk már, hogy a gonzó "újságírás" "értékeként" hogyan lett Mussolini antifasiszta. A napokban egy újabb gyöngyszem látott napvilágot, amely - noha valóban teljesen beleépült a spanyol köztudatba - pár másodperces elemi logikát igénylő gondolkodás után kideríthető, hogy valótlan. (Az hogy ez a tudat miképp működik, éppen Magyarországról van kevés jogunk bírálni vagy firtatni, hiszen nálunk Kádár János mindmáig a legnépszerűbb történelmi alakok egyike.)
Az alábbi főcím látott világot a napokban : (a kép szerkesztett, de a lényeget tartalmazza)
Tehát Franco Hitler iránti szimpátiájából került volna a közép-európai időzónába. Hát, némi szarkazmussal szólva, így van, Hitler pont ilyen típusú ember volt, akit épp ilyen dolgokkal megértőbbé lehetett tenni. (Hejh, ha ezt mindenki tudta volna a vérzivataros időben!)
Tiszta szerencse, hogy a cikkíró nem tudott az 1940. októberi eléggé balul sikerült hendaye-i találkozóról.
Magyar Világhíradó, 872.
Hitler dühösen vonul az órányit késő Caudillo vonata felé.
Hitler, Eberhardt von Stohrer követ, Franco
Nem elég, hogy Franco késett, még olyat is tett, ami a Hitlerrel tárgyalók közül más senkinek soha nem sikerült: ő vitte a szót. A képen is látható von Stohrer báró és Ribbentrop visszaemlékezései szerint is dührohamokkal tarkított volt a visszaút, a továbbiakban a spanyolokat Hitler ezen a találkozón a maga részéről "leírta".
Még jó hogy a cikkíró erről nem tudott, mert tán ezt is beleszőtte volna az óraátállításos csomagba.
A valóságban természetesen nagyon is nemzetközi és háborús okok szabályozták a negyvenes években többször is lezajlott spanyolországi óraátállításokat. A századfordulón az európai vasúti közlekedést még eléggé megnehezítette a kaotikus időszámításrendszer, többszöri sokszor sikertelen kísérletek történtek az egységesítésre, nem sok sikerrel. Görögország például épp a kevés vasúthálózatára hivatkozva nem akart ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Spanyolországban is többször foglalkoztak a kérdéssel, lássuk a jelen esetben minket érdeklő időszakot. A Boletin de Estado 68-as száma közli az alábbi rendeletet, amely 1940. március 8-án jelent meg:
A lényeg: a más európai országok időzónájával való összehangolás érdekében 1940. március 16-án 23 órától 60 perccel kell előreállítani az órát, nyári időszámítás formájában. A rendeletet meglehetősen későn adták ki más európai országokhoz képest, például az e történetben fontos szerepet játszó Franciaországban már egy hónappal előbb bevezették. Így tehát Spanyolország (és Franciaország) Greenwhich-hez képest egy órával előbbre járt.
A nyár végére azonban történt egy s más.
Franciaország eleste után a megszállt zónában bevezették a német nyári időszámítást is, így a német nyári időszámítás plusz kettő, a francia (és a spanyol) időszámítás plusz egy órával járt előbb mint Greenwhich.
Természetesen ez az állapot újratermelte a vonatközlekedés problémáját, még nehézkesebbé téve a kettéosztott Franciaországban a közlekedést.
1942 márciusában a vichyi zónában is a német időszámítás lett hatályos, tehát Spanyolország is változtatott. Május 2-től újabb hatvan perccel előreállították az órákat.
Lehet, az egész szóbeszéd kialakulását az idézett lap szalagcíme ihlette:
Természetesen a háború végén a spanyolok újra a franciák megváltozott időzónájához igazodtak.
Ez a történet is - sajnos - jól illusztrálja Borsányi György történészprofesszor megállapítását: "A rémhírek esetében sosem az a fontos, hogy megfelelnek-e a valóságnak, hanem csak az, hogy az emberek elhiszik-e. És ha elhiszik, közvéleményt formáló tényezővé válnak."
Kár, hogy a gonzó "újságírás" lényege épp ez.
La Vanguardia, 1940. március 8.
A nyár végére azonban történt egy s más.
A szaggatott vonal egyben a német nyári és a francia nyári időszámítás közti határ is ..
Franciaország eleste után a megszállt zónában bevezették a német nyári időszámítást is, így a német nyári időszámítás plusz kettő, a francia (és a spanyol) időszámítás plusz egy órával járt előbb mint Greenwhich.
Természetesen ez az állapot újratermelte a vonatközlekedés problémáját, még nehézkesebbé téve a kettéosztott Franciaországban a közlekedést.
Le Figaro, 1942. március 8. "Ne felejtsék el előreállítani az órát!"
1942 márciusában a vichyi zónában is a német időszámítás lett hatályos, tehát Spanyolország is változtatott. Május 2-től újabb hatvan perccel előreállították az órákat.
Lehet, az egész szóbeszéd kialakulását az idézett lap szalagcíme ihlette:
Hitler és Mussolini megbeszélése Salzburgban
Mellette a fentebb is szereplő hír az óraátállításról
Mellette a fentebb is szereplő hír az óraátállításról
Természetesen a háború végén a spanyolok újra a franciák megváltozott időzónájához igazodtak.
Ez a történet is - sajnos - jól illusztrálja Borsányi György történészprofesszor megállapítását: "A rémhírek esetében sosem az a fontos, hogy megfelelnek-e a valóságnak, hanem csak az, hogy az emberek elhiszik-e. És ha elhiszik, közvéleményt formáló tényezővé válnak."
Kár, hogy a gonzó "újságírás" lényege épp ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése